A krónikus fájdalom

Az életünk során mindannyian megtapasztaljuk, hogy milyen érzés a fájdalom. Fájdalmat érzünk, ha megsérülünk, vagy ha a szervezetünk jelezni szeretné, hogy valami nincs rendben. Bizonyos esetekben azonban előfordulhat, hogy a fájdalom egyszerűen nem múlik el, és jelentős mértékben megváltoztatja a mindennapjainkat - hatással van az életminőségünkre, az aktivitásunkra, vagy akár a munkaképességünkre is. A krónikus fájdalom egyre növekvő probléma világszerte: az emberek körülbelül 20%-át érinti élete során valamilyen formában, ezzel is hatalmas stresszt és szorongást okozva az érintetteknek.

Akut fájdalom	Krónikus fájdalom
Kevesebb, mint 3 hónap	Több, mint 3 hónap
Tünet	Állapot
Általában van jól körülírható oka (pl. a testünk válasza egy sérülésre)	Elképzelhető, hogy nem tudjuk, mi húzódik a háttérben
Általában jól reagál a kezelésre, a gyógyulással csökken/megszűnik	Nem feltétlenül reagál a kezelésre, vagy hosszabb ideig áll fenn, mint ami előrelátható

Az akut fájdalom jellemzően egy jól azonosítható esemény után jelentkezik (például valamilyen sérülés következtében). Ez a fájdalom rendkívül adaptív, hiszen a figyelmünket a veszélyhelyzetre irányítja, továbbá jelzi számunkra, hogy cselekednünk kell. Egy egyszerű példával élve akut fájdalmat élünk át akkor, ha véletlenül hozzáérünk egy forró edényhez. A hirtelen jelentkező fájdalom funkciója ebben az esetben az, hogy jelezze számunkra a sérülést és cselekedésre késztessen - méghozzá arra, hogy mielőbb elvegyük a kezünket a forró edénytől. Elképzelhető, hogy az égési sérülés még a következő napokban is kellemetlenséget okoz, viszont a gyógyulás során a fájdalom fokozatosan csökkenni fog és végül megszűnik - tehát az akut fájdalom idővel múlik.

Ezzel szemben a krónikus fájdalom az elvárt gyógyulási időn túl is fennáll, jellemzően 3 hónapnál hosszabb ideig tart. Azok az emberek, akik állandó fájdalommal élnek, általában több egészségügyi szakembert felkeresnek, többféle vizsgálaton átesnek és egyre erősebb fájdalomcsillapítókat használnak, azonban tüneteik mindezek ellenére sem szűnnek. Sőt, az is lehet, hogy az orvosoktól folyamatosan azt a visszajelzést kapják, hogy "az eredményeik normálisak". Elképzelhető, hogy bizonyos esetekben egyszerűen nincs kimutatható biológiai ok vagy szöveti károsodás a háttérben - a legújabb megközelítések szerint a háttérben ilyenkor az állhat, hogy az idegrendszer téves jelzést küld nekünk a fájdalommal kapcsolatban.

Néhány krónikus fájdalommal járó betegség (a teljesség igénye nélkül):

Fejfájás

• Migrén: A migrén körülbelül az emberek 10%-ánál fordul elő élete során. A migrénes fejfájások általában visszatérően jelentkeznek, számos tünettel társulhatnak (úgymint érzékszervi vagy mozgásos zavarok, hányinger). A tipikus migrén 2-72 óráig tart, és két-háromszor gyakrabban alakul ki nőknél, mint férfiaknál.

• Cluster fejfájás: A cluster fejfájás hirtelen jelentkező, intenzív, egyoldali, általában 15-180 percig tart. A rohamok előfordulási gyakorisága az érintetteknél naponta akár 8 is lehet. A betegség rendkívül ritka, az emberek körülbelül 0,1%-át érinti. A fájdalmas epizódok mellett előfordulhat orrdugulás, izzadás, összeszűkült pupilla vagy könnyezés is. Körülbelül 3-4-szer gyakrabban jelentkezik férfiaknál, mint nőknél.

• Tenziós fejfájás: A tenziós típusú fejfájás (TTH) a leggyakoribb fejfájástípus. Intenzitása enyhe vagy közepes fokú lehet, és előfordulási gyakorisága az epizodikus jellegtől a krónikusig terjedhet. Krónikus TTH-ról akkor beszélünk, ha 6 hónapon keresztül havonta legalább 15-ször fordul elő a fejfájás.

Ízületi megbetegedések

• Oszteoartritisz: Az oszteoartritisz (OA) az artritisz leggyakrabban előforduló típusa, mely akkor alakul ki, amikor a csontokat és ízületeket védő porcok lebomlanak. Az OA a leggyakrabban a kezeket, a lábakat, a nyakat, a hátat, a térdeket és a csípőt érintheti.

• Reumatoid artritisz: A reumatoid artritisz (RA) egy krónikus autoimmun megbetegedés, mely főként az ízületeket érinti. A fehérvérsejtek ilyenkor felhalmozódnak az ízületekben, ezzel duzzanatot és fájdalmat okozva. Az RA előfordulása kétszer gyakoribb nőknél, mint férfiaknál.

• Perifériás neuropátia: A perifériás neuropátia egy, jellemzően a kezeket és a lábakat érintő érzészavar, mely nem feltétlenül jár fájdalommal - a tünetek gyakran zsibbadásként, bizsergésként, tűszúrásokként, illetve áramütésszerű vagy égő érzésként írhatók le. A betegség az esetek nagy részében a diabétesz következményeként alakul ki.

• Fibromialgia: A fibromialgia (FM) egy ismeretlen eredetű funkcionális zavar, mely krónikus fájdalommal, fáradtsággal, alvászavarral és pszichológiai stresszel jellemezhető. Az FM körülbelül hétszer gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál, a betegségben érintetteknél pedig háromszor nagyobb eséllyel alakul ki depresszió.

  
  

Milyen tényezők játszanak szerepet a fájdalom fenntartásában?

Ma már úgy gondoljuk, hogy a krónikus fájdalom fenntartásában a biológiai tényezők mellett szerepet játszanak pszichológiai és társas tényezők is.

Biológiai tényezők: A krónikus fájdalom kialakulásában számos biológiai tényező játszik szerepet. Ide tartozhat a genetikánk, a szöveti sérülés mértéke, a meglévő (vagy korábbi) betegségeink, valamint különböző neurobiológiai és neurokémiai folyamatok. Mindemellett az immunrendszerünk működése és a hormonális hatások is szerepet játszanak a krónikus fájdalom kialakulásában. 

Pszichológiai tényezők: A pszichológiai tényezők magukba foglalják a fájdalommal kapcsolatos elvárásainkat, hiedelmeinket, valamint a gondolkodási torzításainkat is. Elképzelhető például, hogy ha inkább jellemző ránk a katasztrofizáló gondolkodás, olyan hiedelemrendszereket alakítunk ki, miszerint “semmi sem segíthet már abban, hogy elmúljon a fájdalom”, vagy hogy “sosem fog elmúlni a fájdalom”. Úgy tűnik továbbá, hogy a krónikus fájdalom nagy együttjárást mutat szorongásos- és hangulatzavarokkal is - tehát azok, akik krónikus fájdalommal küzdenek, nagyobb eséllyel tapasztalnak szorongást vagy depresszív hangulatot. A szorongás és a depresszív hangulat azonban visszahat a fizikai tünetekre is, így fokozhatja a fájdalomérzékelést, ezzel kialakítva egy ördögi kört.

Társas tényezők: A fájdalom fenntartásában szerepet játszó társas tényezők rendkívül széles skálán mozognak: a közvetlen környezetünktől kezdve széles társadalmi-gazdasági folyamatok is szerepet játszhatnak abban, hogy hogyan éljük meg a tüneteinket (és persze abban is, hogy milyen kezelésekhez tudunk hozzájutni). A támogató család és barátok segíthetnek a fájdalommal kapcsolatos stressz és érzelmi terhek enyhítésében, míg a negatív reakciók könnyen izolálttá tehetnek bennünket, ezáltal is rontva az életminőségünket. A munkahelyi tényezők, például a munkakörnyezet, a munkahelyi stressz, a fizikai igénybevétel vagy a munkavégzésre vonatkozó elvárások alapvetően befolyásolják a fájdalom élményét. A társadalom és kultúra különböző elvárásokat támaszt a fájdalommal kapcsolatban, amelyek befolyásolják, hogy hogyan élhetjük meg a fájdalmat, és azt is, hogy hogyan kommunikálhatunk róla. Például egyes kultúrákban a fájdalom kifejezése a gyengeség jeleként jelenhet meg, míg másokban a fájdalom kitartó viselése erénynek számíthat. Az ilyen társadalmi normák gyakran formálják a magatartásunkat és azt, hogy mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy segítséget kérjünk.

A fájdalom önfenntartó köre

A krónikus fájdalom sok esetben csökkent aktivitáshoz vezethet. Egyre kevesebbet mozgunk, hiszen a mozgás során is fájdalmat tapasztalunk, ami gyakran negatív érzésekkel jár együtt - például félelemmel, szomorúsággal, vagy akár stresszel. Ennek hatására igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amik fizikai aktivitással járnak, és tényleg csak a legszükségesebb tevékenységeket végezzük el a nap során. Mindez azonban hosszútávon ahhoz vezethet, hogy az izmaink egyre inkább gyengülni kezdenek és az állóképességünk is csökken - ezáltal a legkisebb mozdulatok is egyre fájdalmasabbá válhatnak, ami csak tovább növeli a mozgással kapcsolatos félelmet és stresszt. A krónikus fájdalom okozta inaktivitás, társas visszahúzódás és a vele járó érzelmi terhek komoly kihívást jelenthetnek lelki szinten is. A fájdalom lassan kialakíthat egy önfenntartó kört, ami gyakorlatilag spirálként hat az élet legkülönbözőbb területeire.

Kezelési lehetőségek pszichológiai szempontból

A krónikus fájdalom kezelésében a kognitív viselkedésterápia (CBT) és a mindfulness technikák kiemelkedően hasznosak, mivel ezek a fájdalomhoz kapcsolódó gondolatokat, viselkedéseket és érzelmeket célozza meg. A pszichológiai támogatás segíthet az érintetteknek a fájdalommal kapcsolatos negatív gondolatok és hiedelmek átalakításában, valamint olyan megküzdési stratégiák kialakításában, amelyek csökkentik a fájdalomra adott érzelmi reakciókat.

Felhasznált források:

Day, M. A. (2024). Mindfulness-alapú kognitív terápia a krónikus fájdalom kezelésére. Oriold és Társai.

Murphy, J. L., McKellar, J. D., Raffa, S. D., Clark, M. E., Kerns, R. D., & Karlin, B. E. (é. n.). Cognitive Behavioral Therapy for Chronic Pain. Therapist Manual.

Raffaeli, W., Tenti, M., Corraro, A., Malafoglia, V., Ilari, S., Balzani, E., & Bonci, A. (2021). Chronic Pain: What Does It Mean? A Review on the Use of the Term Chronic Pain in Clinical Practice. Journal of Pain Research. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.2147/JPR.S303186